Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú versek

  
Miért? 

Miért kell élnem, ha fáj? 
Miért vagyok szárnyszegett madár? 
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál? 

Se élni, se halni, 
A lét kínja mar, 
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyam 
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes 

Önmagam megölni, 
Mily nagyszerű tett, 
Eldobni e gyászos életet. 

Erőm még ehhez sincs, 
Agyamban tombol a nincs 
Mozdulatlan várom, 
Hogy elér a vég, 
S lelkem többé nem ég. 

Nem kell több kín és gyötrelem, 
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét. 

Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.

 

 

 

Tóparti anzix 

Óvatlan araszol egy nagy púpos bogár, 
Mögötte kaszával setten a Halál. 
Bevárom, s látom, én vagyok a bogár, 
De hová lett mögüle a megváltó Halál?

 

 

 
Azt mondják 

A remény hal meg utoljára, 
De mi van, ha ő is a végét járja? 
Mondhatom, hogy minden meghalt, 
S nincs semmi, ami a Földön tart?
 

 

 Két világ közt 


Kettévágott a fájdalom, 
Mint éjfél az éjszakát, 
Félig még itt vagyok, 
Félig már odaát. 

A szenvedés köztudott 
Lelket emel, 
Szabadulás annak, 
Ki testbörtönben hever. 

Szárnyam már próbálnám, 
De a kínból még nem elég, 
Az ember megedződik, 
Vagy végleg elég. 

Hogy mi lesz sorsom, 
Nem is érdekel, 
Egyre vágyok már csak, 
A félútról el, el, el…
 
 


Gondolatok 

Miért halott a szó?
Ereje miért hever porban?
Miért nem mondható, hogy
Vagyok, s nem csak voltam ? 

Ki mozgatja bennem 
A halott testet, 
Ki nézi mai énem 
Ha egyszer én nem?
 
 
Senki sem

Senki sem tudja, min megyek át,
Senki sem látja a könnyek hadát.
Senki sem érzi csukló lépteim,
Senki sem hallja jajdulásaim. 

Titkaim megosztani nem lehet,
Kérdéseimre nincsen felelet.
Vánszorgok a ropogó havon,
Egyszer hazaérek, tudom.
 

Kérdés 

Miért lebeg a halál gúnyája rajtam?
Miért nem vagyok az, ki voltam? 
Hová lett viruló életkedvem
Mi megvolt ha kellett, ha nem? 

Meg kell halni, hogy születhess, értem. 
Nincs ellenem semmi, csak értem.
Miért félek mégis meghalni?
Segítsetek végre megadni

Magam!
 
 

 

 

Elmúlás


 

Az érzés, hogy nem jön vissza többé...

a könnyek, melyek hiába születnek,

az emberek, kik örökké szeretnek,

a szívek, melyek soha nem feledték,

a szívek, melyek egykor még őt szerették,

az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet...

az is, melyet elűzni végleg nem lehet...